Gyakran kérdezik tőlem, hogyan adok címet egy képnek. Én, mikor festem a képet, természetesen tudom, hogy mit szeretnék ábrázolni. Logikusan ez lenne a kép címe. Azonban amikor készítem, beindul bennem egy gondolatfolyam, egy múltból feljövő emléksor, tapasztalás vagy történet, ami erősen elkezd kapcsolódni hozzá. Itt kicsit megingok, hogy több is van ebben a képben, mint kezdetekkor gondoltam. Majd mikor elkészül és megnézik az első látogatók, önkéntelenül is elmesélik, hogy mit látnak benne, milyen éréseket kelt bennük és gyakran engem is meglep, hogy teljesen más tartalom is megjelenik egy-egy szemlélőnek.
Legnagyobb meglepetésem a 20×20-as arany színű „A lélek tükre” képem, amit egyértelmen szemnek alkottam. Régóta foglalkoztatott a szem téma, örültem, hogy elkészült a kép. Átküldtem néhány más képpel együtt egyik ismerősömnek, aki vissza is jelezte, hogy nagyon tetszik neki ez a hal. Milyen hal??? Hal nem is volt… Majd többeket megkérdeztem és 60-40%-os arányban láttak szemet és halat a képben.
Így a kép címe, ami először a „A szem” volt, majd múdosult „Hal-Szem”-re. Végül arra jutottam, hogy ebben az esetben nem kötök kompromisszumot, ez mégiscsak egy szem, de azért, hogy ne legyen ennyire egyértelmű a cím, kis szabadságot belecsempészve „A lélek tükre” címet adtam neki.
És midig elmosolyodom, amikor arra gondolok, hogy a látogatók 40%-a, aki a képben halat lát, nagyon is törheti a fejét, hogy lehet egy hal a lélek tükre.
