Sokféle méretben, színben és hangulatban festek. Ennek hatására képeim hol vidámak, hol élénkek, hol visszafogottak, hol figuratívak, hol foltszerűek. Természetesen nekem is megvannak a kedvenceim. Azonban nagyon meglepett, hogy a hozzánk látogatóba érkezőknek szinte minden esetben más-más kép tetszik. Az egyik vendég ebbe szeret bele, a másik abba. Ami a tegnapi látogató kedvence volt, az a kép a mai vendégünknek egyáltalán nem tetszik. Arra jöttem rá, hogy nem feltétlenül a kép minősége, témája, színei, hangulata határozza meg azt, hogy egy kép „jól sikerült”, hanem a befogadó, a néző affinitása dönti el, hogy neki melyik kép lesz a kedvence.
Nem lehet és nem is szabad akarni jó képet festeni. Csak festeni kell azt, ami belülről jön, ami mozgat, amit épp akkor érzünk – és remélni kell, hogy majd megjön hozzá az az értő szemlélődő, akinek pont ott és pont az a kép lesz majd a kedvence.
